nobullshitzone
Ahol a rendszerszemlélet találkozik az önismerettel
fedezd fel a kérdéseket, amik előre visznek!
Üdvözöllek a NoBullshitZone " Kiborító " világában!
Itt a precíz IT-projektmenedzsment, folyamat optimalizálás, az adatvédelem és a tabumentes önismeret találkozik.
Legyen szó a havi 250 ezer letöltést elérő Kiborító podcast társadalmi témák feszegetéséről vagy a tudatos karrierépítésről, adatvédelmi auditról, a cél ugyanaz: elhagyni a "zabhegyezést" és feltenni azokat a kérdéseket, amik mindenkit a saját válaszai megtalálásában segítenek.
Rendszerszintű kérdések a társadalmi tabukra: a Kiborító küldetése
A Kiborító több mint egy beszélgetős műsor: ez egy olyan platform, amely a társadalmi tabuk, a kapcsolati dinamika és a kritikus gondolkodás mentén segíti a nézőket az összefüggések felismerésében. Küldetésem a rendszerszintű gondolkodás népszerűsítése és a közbeszéd minőségének javítása, legyen szó a nők hátrányos megkülönböztetéséről vagy a modern férfiszerepek újradefiniálásáról
Kiemelt témáim:
- Egyenjogúság és egyenrangúság (feminizmus)
- Nőjogi témák (hátrányok, előnyök)
- Szex/testedukáció
- Közéleti reflexiók
IT projekt menedzsment, folyamatoptimalizálás, adatvédelem
A társadalmi tabuk ledöntéséhez használt rendszerszintű gondolkodást az üzleti világban is alkalmazom. Több mint 15 éves tapasztalattal a hátam mögött (olyan környezetekben, mint a Volkswagen Group Services vagy a Flex International Ltd.) tudom, hogy a legtöbb vállalati probléma nem az erőforrások hiányából, hanem a rosszul strukturált folyamatokból fakad. Nem elméleteket gyártok: az informatikai precizitást ötvözöm a gyakorlati megvalósítással, hogy a rendszerei valóban a céljait szolgálják.
Ajándékozz kávét "csak úgy" :)
Bár már október óta nem iszom kávét, az ajándékozz teát oldalt még nem találtam meg:)
Érkeznek privát üzenetek, hogy de jó, hogy mondom - mondjuk - amit mondok, jó, hogy csinálom, hogy írom, hogy mennyit ad.
Én meg arra gondoltam, hogy ha szeretnél, ajándékozz teát az üzenet mellé. Vagy csak úgy.
Így a napi Coelho is érvényesül, miszerint What goes around, comes around, ugyanis rendszeresen hívok meg rászorulókat teára, kávéra, kiflire, macskát éjszakára melegedni.
Egy, öt vagy tíz teányi boldogságot okozhatsz, küldhetsz tovább az útján a gombra kattintva.
Kiborító?
A Puzsér-mémről, a közbeszéd minőségéről, és a nőket érintő rendszerszintű hátrányokról
Hosszabb kihagyás után új formátumban, megújult arculattal és kibővített küldetéssel tért vissza a Kiborító YouTube-csatorna, amely az elmúlt évek egyik leglátogatottabb (havi 250 ezer letöltés) online beszélgetős platformjává vált a társadalmi tabuk, a kapcsolati dinamika, az önismeret, a szexedukáció és a kritikus gondolkodás témáiban.
A Kiborító célja kezdettől fogva az volt, hogy olyan kérdésekről beszéljen nyíltan és őszintén, amelyekről a társadalom jelentős része még mindig feszengve, leegyszerűsítve vagy egyáltalán nem kommunikál. A csatorna új iránya ezt a küldetést viszi tovább: mélyebb, szakmailag megalapozottabb, rendszerszintű gondolkodásra épülő beszélgetésekkel szeretné segíteni a nézőket abban, hogy árnyaltabban lássák önmagukat, kapcsolataikat és a körülöttük működő társadalmi mechanizmusokat.
Az újraindulás első adásának vendége Hajnal Edina nőjogi szakértő, kommunikátor, feminista gondolkodó és művészetterápiás csoportvezető volt, akivel a műsor a hétköznapi feminizmus legfontosabb kérdéseit járta körül Vincze Ágnes, szexuálterapeuta konzulens, a Kiborító házigazdája.
A beszélgetés során a felek részletesen elemezték, miért vált ki gyakran heves ellenállást a nők egyenjogúsági küzdelme a férfiak egy részéből. Hajnal Edina rávilágított: sok férfi a megszokott, privilegizált biztonsági zónájának elvesztésétől fél, és tévesen az ismerősséget azonosítja a biztonsággal. Kiemelte, hogy a változó társadalomban a férfiaknak újra kellene definiálniuk önmagukat, méghozzá úgy, hogy a dominancia, a kontroll és a versengés helyett a valódi, egyenrangú partneri viszony kialakítására törekedjenek. Kiemelt témaként szerepelt a láthatatlan és a gondoskodási munka társadalmi megítélése, a szakértő élesen kritizálta a "fatherhood reward" (apaprémium) jelenségét. Ennek lényege, hogy a férfiakat a társadalom és a munkaerőpiac túlzottan is ünnepli, valamint megjutalmazza az alapvető szülői feladatok elvégzéséért, miközben a nők azonos, sőt kiterjedtebb (mentális és érzelmi) munkáját magától értetődőnek veszik, az anyaság pedig rizikófaktorként jelenik meg a munkaerőpiacon.
A műsor reflektált a közelmúlt hazai közéleti botrányára, a Puzsér Róbert által megosztott szexista mémre is, mely kapcsán Hajnal Edina nyílt levelet is megfogalmazott. Ennek kapcsán beszéltek a műsorban arról, hogy a hímsoviniszta, patriarchális retorika felett eljárt az idő, és a jövőben az ilyen, megalázáson alapuló kommunikációs eszköztár a társadalmi normák változása miatt egyre inkább "vércikivé" válik.
A hazai jogi és társadalmi környezet kapcsán Edina súlyos, rendszerszintű problémákra is felhívta a figyelmet, példaként említette a nők testi autonómiáját megcsúfoló szívhangtörvényt, a nevetséges összegű gyerektartások miatt elszegényedő elvált nőket, valmaint a 17 százalékos bérszakadékot, amely időskorban drasztikus nyugdíjkülönbségekhez vezet férfiak és nők között. Riasztónak nevezte azokat a kutatási adatokat is, amelyek szerint a nők jelentős része a belsővé tett patriarchális értékek miatt még ma is teljesen normálisnak tartja a házasságon belüli anyagi kontrollt a másik fél részéről (anyagi bántalmazást).
Tények és mítoszok a bántalmazásról
2026. június 4-én, az erőszak gyerekáldozatainak világnapján jelent meg a Kiborító csatorna hiánypótló epizódja, amelyben Tóth Györgyi, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület szakértője adott átfogó interjút a párkapcsolati és nők elleni erőszak társadalmi dinamikáiról. A megjelenés időpontja nem véletlen: a nők elleni erőszak sok esetben nemcsak a közvetlen áldozatokat érinti, hanem a családban élő gyermekeket is, akik tanúként vagy elszenvedőként maguk is az erőszak áldozataivá válnak.
A teljes beszélgetés a Kiborító YouTube és Spotify csatornáján vált elérhetővé, míg a könnyen fogyasztható, 3–10 perces „bitesize” részletek 2026. június 5. és 10. között jelentek meg a platformokon.
Mivel a Kiborító nézőközönségének mintegy 90%-a férfi, az adás nem kerülte meg a nehéz, esetenként provokatív kérdéseket sem.
A műsorvezető kendőzetlenül vetette fel a férfiakat érő erőszak témáját, a „férfi áldozatokat öngyilkosságba hajszoló kapcsolatok” mítoszát, valamint a közbeszédben gyakran felbukkanó „nem minden férfi” érvelést is. Tóth Györgyi válaszaiban világosan rámutatott: a bántalmazás nem velünk született tulajdonság, hanem annak következménye, hogy egy társadalom mit tűr el, mit normalizál és mit bátorít a nemi szerepekkel kapcsolatban.
Az interjú során a nézők és hallgatók betekintést nyerhettek abba is, hogyan vizsgálják a szakemberek az erőszak valós mértékét. Kiderült, hogy a hiteles kutatások nem általánosságban kérdeznek rá a „lelki” vagy „fizikai” erőszakra, hanem konkrét cselekedeteket mérnek fel. Ilyen lehet például az öléssel való fenyegetés, a rendszeres becsmérlés, a rúgás vagy az égetés.
A beszélgetés külön kitért arra is, hogy a családon belüli erőszakot átélő vagy végignéző gyermekek nem pusztán „szemtanúk”. A szakmai álláspont szerint a gyermekek számára önmagában traumát jelenthet, ha egyik szülőjük bántalmazza a másikat, ezért a párkapcsolati erőszak egyben gyermekvédelmi kérdés is.
A beszélgetés kíméletlenül őszinte képet festett a probléma társadalmi és politikai kihasználásáról is. Szó esett arról az aggasztó jelenségről, amikor a közélet és a média a bántalmazási eseteket pusztán politikai fegyverként használja az ellenféllel szemben, ahelyett, hogy valódi szembenézés történne a saját közösségeken belül.
A Kiborító adása nemcsak a tényeket és a mítoszokat tárta fel, hanem gyakorlati segítséget is nyújtott. A nézők megtudhatták, mit jelent a valódi felelősségvállalás erőszakhelyzetekben, illetve mit tehetnek szomszédként, barátként vagy családtagként. Az adás felhívta a figyelmet a NANE honlapjáról bárki számára ingyenesen letölthető, könnyen használható tájékoztató anyagokra is.
A csatorna házigazdája kiemelte: a teljes beszélgetés olyan mélységben járta körül a témát, hogy még a kérdéskörben jártas hallgatók számára is számos új és hasznos információt tartalma.
A maszkok mögött: Vad Ágnes a generációs traumákról és a sebezhetőség erejéről vall
Az „Ürömlány (kiborító)” YouTube-csatorna legújabb interjújában Vad Ágnes business coach rendhagyó módon nem a professzionális énmárkája, hanem a radikális őszinteség és a sebezhetőség oldaláról mutatkozik be. A beszélgetés központi témája a generációkon átívelő megfelelési kényszer, a „jógyerek-szindróma” és az ezekből való felszabadulás lehetősége.Az interjú legfontosabb megállapításai a következők:
- A professzionális maszkok elengedése: Vad Ágnes bevallja, hogy korábban sikeresen építette fel az „okos és felkészült nő” imidzsét, de most elérkezettnek látta az időt, hogy maszkok nélkül, a saját érzelmi megéléseit felvállalva szólaljon meg. Hangsúlyozza, hogy a saját érzések validálása nem igényel külső bizonyítékokat vagy számadatokat.
- Háborús kommunikáció és generációs örökség: A beszélgetés rávilágít, hogy a nagyszülők tényleges háborús traumái és nyomora hogyan szivárgott át a szülők nevelési elveibe, és miként jelenik meg ma is a gyerekek felé irányuló „háborús kommunikációban” és gyűlöletkampányokban.
- A „jógyerek-szindróma” és az iskola szerepe: Ágnes kifejti, hogy az iskolarendszer a hibák pirossal való kiemelésére és az alkalmazkodás díjazására épül, nem pedig a logikus gondolkodásra. Ez elvezet oda, hogy a gyerekek (és később a felnőttek) úgy érzik: csak akkor validak és „érnek pénzt”, ha kifogástalanul teljesítenek.
- Szembenézés a szülőkkel: Az interjú egyik legmeghatározóbb pontja a szülőkkel való viszony rendezése. Ágnes őszintén beszél a felismerésről, hogy a szülői szeretet sokszor feltételekhez kötött volt. Megosztja saját katartikus élményét édesanyjával, ahol a csend és a határozott szembeállítás végül bocsánatkéréshez és valódi kapcsolódáshoz vezetett.
- A kör megszakítása a következő generációért: A mi generációnk feladata a „múlt kitisztítása”. Ágnes saját 18 éves fián vette észre a megfelelési kényszer jeleit – például azt, hogy a gyerek folyamatosan „szkennelte” őt, és minden válasz előtt engedélykérőn ránézett. Ez indította el náluk a valódi, őszinte párbeszédet.
- Jelenlét a stratégia helyett: A korábbi kényszeres tervezést és a „B és C terveket” felváltotta a jelenben való létezés és a testi tudatosság. Ágnes szerint a pánikroham a lélek üzenete az elfojtott dolgokról, és a gyógyulás útja az elme és a test összekapcsolása.
A teljes interjú, amely útmutatóként szolgálhat mindazoknak, akik szeretnének megszabadulni a generációs terhektől, már elérhető az Ürömlány (kiborító) csatornán.
Az érzékeny, férfias férfi elgyászolja a régi mintát?
Huszonöt igaz történet arról, hogyan kovácsolhatunk erőt a legmélyebb krízisekből. Megjelent Nagy Zsolt viselkedéselemző és mentálhigiénés szakember legújabb könyve, a Gyásztörténetek, amely nem csupán a halálesetekhez kapcsolódó gyászt, hanem az élet megannyi más területén elszenvedett veszteségeket is górcső alá veszi.
Amikor a veszteség szót halljuk, legtöbbször egy szerettünk halálára gondolunk. Nagy Zsolt legújabb könyve, a Gyásztörténetek - Veszteségből növekedés - azonban rávilágít: a gyász ennél jóval sokrétűbb folyamat. A kötetben a szerző a saját személyes útján kívül 24 olyan ember történetét mutatja be, akik valamilyen traumán, veszteségen mentek keresztül. Legyen szó meddőségről, egy társállat elvesztéséről, drogfüggőségből való felépülésről, szakításról, nyugdíjazásról vagy balesetből való lábadozásról, a könyv szereplői megmutatják, miként lehet a veszteségből elindulni a növekedés és a fejlődés útján.
A kötet szerzőjének története önmagában is inspiráló: édesapja hiánya és a szülei válása nyomán indult el azon az önismereti úton, amely során több mint tíz év sikeres, közgazdászként eltöltött multis karrier után a segítő szakmát választotta.
Saját bőrén tapasztalta meg, milyen fontos a férfiak számára is az érzelmek megélése és felvállalása, lerombolva azt a káros társadalmi sztereotípiát, miszerint "egy fiúgyermek nem sír".
Nagy Zsolt vallja: a sebezhetőség és az empátia nem gyengeség, hanem olyan belső erő, amely a párkapcsolati intimitás és a kiegyensúlyozott élet elengedhetetlen alapja.
"Egy veszteség akarva-akaratlanul, de tükröt állít saját magunkkal szemben, és elgondolkodtat arról is, hogy hogyan vagyok én a saját életemmel, a saját céljaimmal" – üzeni a kötet szerzője, aki könyvével a megszokott klisék puffogtatása helyett valódi, használható kapaszkodókat kíván nyújtani olvasóinak.
A szerzőről: Nagy Zsolt pszichológus, Haladó Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista, relaxációs gyakorlatvezető, képzésben lévő családterapeuta és közgazdász. Évek óta foglalkozik gyászolók segítésével egyénileg és csoportosan; eddig több mint 300 gyászolóval dolgozott együtt és több mint 30 gyászcsoportot vezetett. Ő az évente megrendezésre kerülő Országos Szakmaközi Gyászkonferencia megálmodója és főszervezője is.
Könyvbemutató és dedikálás: A Gyásztörténetek - Veszteségből növekedés - könyv iránt érdeklődők június 14-én, vasárnap 11:00 órától a Vigadó téren, a 13-as pavilonnál személyesen is találkozhatnak a szerzővel egy dedikálás keretében.
A félelem tartja fent a rendszert
„Nem szeretném, ha a gyerekek felnőttként (...) arra jönnének rá, hogy magukra hagyták őket, amikor bántalmazták”. Ezzel a gondolattal foglalja össze küldetését Petki Ildi ifjúsági coach és emberjogi nevelő, aki a Kiborító legújabb interjúsorozatában a magyar oktatási és gyermekvédelmi rendszer súlyos hiányosságaira, valamint a felnőttek felelősségvállalásának elkerülhetetlenségére hívja fel a figyelmet.
A szakember rávilágít, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdeke sokszor elvész az intézményi félelmek és a társadalmi elvárások útvesztőjében.
Nincs született bántalmazó
A szakember hangsúlyozza, hogy egyetlen gyermek sem születik rossznak vagy bántalmazónak. Az iskolai agresszió és a viselkedészavarok mögött legtöbbször otthoni elfojtások, érvénytelenített érzések és kommunikációs elakadások állnak. Ezt a nyomást tovább súlyosbítják a társadalmi elvárások: a megfelelési kényszert sulykoló „kell” szó használata, vagy a nemi sztereotípiákra épülő nevelés. A „ne sírj, katonadolog” és a „legyél jó kislány” típusú elvárások megfosztják a fiatalokat a határaik meghúzásának képességétől, így az iskolai rendszerben könnyen áldozattá válhatnak.
Félelemalapú intézmények és a hallgatás bűne
A jelenlegi oktatási rendszer sokszor a félelemre épül. A bántalmazási eseteknél a pedagógusok az állásuk elvesztésétől, az igazgatók a munkaügyi perektől, a szülők pedig attól tartanak, hogy gyermeküket retorzió éri, ezért inkább csendben maradnak. Petki Ildi azonban egyértelművé teszi: akik tudnak a bántalmazásról, de hallgatnak, azok bűnrészesek a rendszer fenntartásában.
A jelzés minden állampolgár kötelessége
Kevesen tudják, de a bántalmazás – legyen az fizikai, verbális, vagy pedagógus általi megszégyenítés – jelzése nem csupán a szakemberek feladata, hanem minden állampolgár kötelessége. Egy bejelentéshez nincs szükség hivatalos formanyomtatványra; egy egyszerű, akár anonim e-mail is megteszi. A hatékonyság és az eltussolás elkerülése érdekében az e-mailben érdemes az intézményvezető mellett az illetékes tankerületet és a családsegítőt is másolatba tenni. Az iskoláknak ezt követően jogszabályi kötelességük jegyzőkönyvet felvenni és elindítani a vizsgálatot.
Ideje felnőni: A megoldás a mi kezünkben van
A bántalmazások megállításához arra van szükség, hogy a felnőttek kilépjenek a felelősséget hárító, hárító „gyermeki” működésmódból. Ugyanilyen káros a gyermekek önértékelését folyamatosan romboló „kritikus szülői” hozzáállás is. A szakember arra kéri a társadalmat, hogy hozzanak meg egy tudatos, felnőtt döntést: szabjanak határt a bántalmazásnak, és lépjenek be a gondoskodó, biztonságot nyújtó felnőtt szerepébe.
Ildit itt lehet megtalálni: https://petkiildi.hu/
A férfiak megújult helyzetéről - a patriarchátus ára
Beszélgetés drogpolitikáról, feminizmusról, patriarchátusról, férfi privilégiumokról, toxikus maszkulinitásról, apaságról, női jogokról és férfi mentális egészségről szól, de leginkább arról a nehéz önismereti folyamatról, amely nélkül nem lehet valódi társadalmi változásról beszélni.
Sárosi Péter a Drogriporter alapítója, számomra alfa férfi, férfias férfi, akit azért hívtam el beszélgeteni, mert érdekelt, hogy hogy vált a macsó, kakaskodó, vidéki környezetben felnőtt kamasz fiú a nőket támogató közeg egyik látható vezetőjévé.
Miért álszent dolog a marihuánát kriminalizálni egy olyan társadalomban, ahol az alkohol reklámozása, fogyasztása és normalizálása teljesen elfogadott, miközben a drogpolitika sokszor nem a valódi ártalmak csökkentéséről, hanem büntetésről, stigmatizálásról és erkölcsi ítélkezésről szól?
Nemcsak drogpolitikáról beszélünk, hanem arról is, hogyan jut el egy férfi odáig, hogy elkezdje komolyan venni a nők tapasztalatait, a feminizmust, az esélyegyenlőséget és a patriarchális társadalmi működés férfiakra gyakorolt romboló hatását is. Sárosi Péter őszintén beszél arról, hogy fiatalabb korában egyáltalán nem volt magától értetődő számára az empatikus vagy feminista gondolkodás, sőt, a nőkhöz való akkori hozzáállásának bizonyos részeit ma már kifejezetten szégyelli. A változást női barátai, munkatársai és progresszív gondolkodású felesége is segítették, valamint azok a nyugati szakmai tapasztalatok, ahol a nők bevonása a döntéshozatalba és szakmai panelekbe nem különleges gesztus, hanem alapelv.
Milyen ellenállásba ütközik egy férfi, amikor férfiközösségekben kiáll a női szempontok, a női jelenlét és az egyenjogúság mellett?
Péter szerint az egyik legkárosabb tévhit, hogy a nők jogainak érvényesítése a férfiak vesztesége lenne, mintha az egyenjogúság zéró összegű játszma volna. Valójában a patriarchális rendszer a férfiakat is károsítja, mert érzelmi elfojtásra, folyamatos bizonyításra, dominanciaharcra és segítségkérés nélküli túlélésre neveli őket, ami súlyosan hozzájárul a férfiak rossz mentális egészségéhez, magányához és önpusztító működéseihez.
Az adásban előkerül a „nem minden férfi” jelenség, a férfi privilégiumok vaksága, a #MeToo mozgalom hatása, valamint az is, hogy miért nem elég az, ha valaki személyesen nem tartja magát bántalmazónak vagy szexistának.
Péter arról beszél, hogy a csendes asszisztálás, a bagatellizálás, a szexista poénokon való nevetés és a nők tapasztalatainak relativizálása ugyanúgy fenntartja azt a rendszert, amelyben a nők zaklatása, hátrányos megkülönböztetése és láthatatlan munkája továbbra is normalizált marad.
Konkrét szakmai példákon keresztül megnézzük, hogy miért nélkülözhetetlenek a női szempontok, nemcsak az addiktológiai ellátásban, hanem minden olyan területen, ahol emberekkel dolgozunk.
Ha csak férfiak beszélnek férfiaknak egy „semlegesnek” hitt valóságról, akkor könnyen kimaradnak olyan szempontok, mint a trauma, a gyermeknevelés, a kiszolgáltatottság, a hormonális változások vagy a nők biztonságos hozzáférése a segítséghez.
Sárosi Péter emberi jogi aktivista, dokumentumfilmes, a 2004 óta működő Drogriporter alapítója és vezetője, édesapa. Eredetileg történésznek tanult, emberi jogi karrierje a Kendermag Egyesületben indult, miután saját tapasztalatai alapján felismerte a drogpolitika igazságtalanságait. Hosszú éveken át a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programját vezette, ahol a szerhasználók emberi jogaiért, az egészségügyi diszkrimináció ellen és az ártalomcsökkentésért küzdött. Bár fókusza a drogpolitika, a kisebbségek (például LMBTQ, fogvatartottak) és a nemi esélyegyenlőség elkötelezett szószólója. Empatikus, feminista szemléletét női kollégái, nyugati tapasztalatai, valamint felesége formálták.
Péter munkáit itt tudod követni:
„Nem a férfiak feletti uralmat akarunk”
Holics Szilvi marketingstratéga megrázó őszinteséggel beszélt gyermekkori zaklatásokról, a nők rendszerszintű elnyomásáról és az online tér kihívásairól a Kiborító 2.0 podcast legújabb adásában.
Holics Szilvi marketingstratéga, kommunikációs szakember és TEDx előadó egy friss, mélyreható beszélgetésben kendőzetlenül osztotta meg személyes tapasztalatait a patriarchális társadalmi berendezkedés nőkre gyakorolt hatásairól.
Szilvi, aki a Gaia Network női közösség társalapítójaként és #IAmRemarkable facilitátorként kifejezetten női empowermenttel foglalkozik, az interjúban a nők mindennapos biztonságérzetének hiányáról és a gyermekkori zaklatásokról, az anyaság kihívásairól is szót ejtett.
Kilépni a túlalkalmazkodásból az online térben és a mindennapokban
Szilvi több mint húsz éve dolgozik az online kommunikáció, a láthatóság és a márkaépítés területén. Fontos küldetésének tartja, hogy abban támogassa a női vállalkozókat, hogy merjenek hangot adni a saját gondolataiknak. Az interjúban kitért arra, hogy a kommentekben kapott támadások miatt nagyon sok nő fél személyes márkát építeni, posztolni, vagy üzletet és karriert építeni az online térben.
A nők és a férfiak is félnek
A beszélgetés során Margaret Atwood híres gondolatát idézte fel, miszerint a férfiak attól félnek, hogy a nők kinevetik őket, a nők pedig attól félnek, hogy a férfiak megölik őket. Szilvi elmondta, hogy folyamatosan monitorozza a környezetét, és nem érzi magát százszázalékos biztonságban, ha erősebb férfiak veszik körül. Ez a szorongás olyan múltbéli eseményekből is fakad, mint amikor kilencéves korában a nagyobb fiúk az iskolában a falhoz szorították és fogdosták, miközben senki nem lépett közbe, hogy megvédje, vagy amikor egy táborvezető követett el ellene súlyos határátlépést.
Traumák a szülőszobán: rendszerszintű erőszak jóindulatú szándékból
A szakember a feminista ébredésének fordulópontjaként a szülését jelölte meg, amikortól már nem tudta nem látni a patriarchátus addig internalizált szabályait. Személyes megélése szerint a modern, családbarátnak mondott szülőszobát egyáltalán nem a nők és az újszülöttek valós igényeire tervezték, hanem arra, hogy a rendszer igazolni tudja: mindent megtett az anya és a gyermek pillanatnyi fizikai épségéért. Felidézte, hogy vajúdás közben folyamatosan zavarták, gépekhez volt kötözve, és nem kapta meg a szüléshez szükséges biztonságot. Az anyasága korai időszaka alatt többször élte át az, hogy másodrangú állampolgárként kénytelen élni, mert rendszerszintű akadályai vannak annak, hogy kisbabával együtt részt vehessen kulturális és társadalmi eseményeken, vagy akár csak a közösségi közlekedésben.
Kezdő feminista
A szakember elutasítja a "harcos feminista" jelzőt, magát inkább „kezdő feministaként” írja le, aki végre észreveszi és olykor szóvá is teszi, ha a rendszerben valami nem stimmel. Hangsúlyozta, hogy a Gaia Network közösséggel a célja nem egy férfiakat elnyomó matriarchátus létrehozása, hanem a testvériség és az együttműködés elősegítése egy olyan világban, ahol mindenki szabadon kifejezheti magát és a gyerekek biztonsága áll a középpontban.
